Gódor Mihály a KPMG szenior menedzsere

Május végéig kell elkészíteniük az erre kötelezett, naptárival megegyező üzleti évvel működő vállalkozásoknak a transzferár-nyilvántartásukat. Az elszámolóárak alátámasztásának időszakában sok cég még mindig arra koncentrál, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel készítse el a nyilvántartásait, és csökkentse a mulasztási bírság kockázatát. Pedig az utóbbi évek vitatott eseteiből az derül ki, hogy ennél sokkal nagyobbat lehet bukni a tartalmi kérdéseken és olyan adónemeken, amelyek eddig nem feltétlenül álltak a transzferár-ellenőrzések középpontjában. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy már nemcsak a társasági adó a NAV transzferár-vizsgálatának fő célpontja, hanem sok esetben az általános forgalmi adó, a vám és a helyi iparűzési adó is.

A jelenség hátterében az áll, hogy a revíziók eddigi fókuszát adó társaságiadó-különbözet megállapítása sokszor nem hoz tényleges bevételt az államháztartásnak, csak a nemzetgazdasági szinten 1000 milliárd forintos nagyságrendű veszteségelhatárolás mértékét csökkenti. Ezzel szemben az adóhatóság – például az általa nem valósnak minősített szolgáltatások kapcsán – a társaságiadó-következményeken túl a kapcsolódó mulasztási bírsággal és késedelmi pótlékkal együtt adóhiányt is megállapíthat a jogosulatlanul levonásba helyezett általános forgalmi adó kapcsán is.

Szintén gyakorlati ellenőrzési tapasztalat, hogy csak a nagyon alaposan körbejárt és alátámasztott veszteséget fogadja el az adóhatóság, és továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani az ingyenesen elszámolt tételek indoklására, a transzferárak év végi egyszeri kiigazítására, illetve a költségekből származó haszon utólagos bizonyíthatóságára. Ugyanakkor a társaságiadó-különbözet megállapítása terén is megjelent néhány új irányvonal a NAV gyakorlatában. Ilyen például a finanszírozás vizsgálata, ahol az alkalmazott kamatláb mértékének az ellenőrzésén túl is felmerülhetnek kérdések.

Az elmúlt években a NAV több, a válság előtt vagy elején történt felvásárlás, vagy nagy beruházást végrehajtó cégnél megállapítást tett a hitelből való finanszírozás kapcsán. Ennek elfogadott minimális arányát a társaságiadó-törvény ugyan rögzíti, mégis nem egy esetben előfordult, hogy a hatóság olyan esetekben is tőkének minősítette a kapott hitelt, amelyeknél a tőkerész érdemben meghaladta a törvényben rögzített minimális mértéket. Indoklásuk szerint ez kizárólag tulajdonosi döntés eredménye, és a tulajdonos érdeke volt. A jogi és adózási aggályokat felvető esetekben a hatóság a kifizetett kamatok arányos részét indokolatlan költségnek minősítette, és utána hátralékot, illetve bírságot számított fel, ami az ilyen tranzakciók jellege miatt milliárdos kötelezettséget is eredményezhetett.

Az adóhatóság továbbra is kedveli a mulasztási bírságokat, hiszen ez azonnali bevételt eredményezhet, szemben mondjuk egy társaságiadóalap-korrekcióval. A bírság ráadásul olyan esetekben is kivethető, amikor bár készült valamilyen nyilvántartás – például az anyavállalatnál központilag elkészült anyagok –, ám az nem állja ki a hazai szabályozás próbáját. A más számviteli sztenderdek szerint készülő, más nagyságrendekről szóló, esetlegesen hiányos vagy a magyar leányvállalat eredményét lokálisan befolyásoló tényezőket szem elől tévesztő anyagokból ugyanis kimaradhat egy-két olyan tranzakció, ami nyilvántartási kötelezettség alá tartozhat, és amely darabonként több millió forintos mulasztási bírsághoz, rosszabb esetben több adónemet is érintő adóalap-korrekciókhoz vezethet.

A transzferárazási ügyek változó ellenőrzési gyakorlatára azért kell különösen nagy figyelmet fordítani, mert mostani lépéseinknek az adóhatóság 4-5 év múlva követett ellenőrzési gyakorlatát is ki kell állnia.●

A szerző a KPMG szenior menedzsere

Kapcsolódó cikkek